Kétféle kurzus létezik a piacon: távoktatás és online kurzusok. Miért kapták ezeket az elnevezéseket, és mi a különbség a két képzési forma között? Járjunk utána ennek a kérdésnek!
Mi az a távoktatás?
Ha az offline tanulást vesszük alapul, ez a formátum a távoktatási formát érinti. Ez azonban távol áll az igazságtól, mert az új ismeretek megszerzése egy rövid távú tanterv online elvégzését foglalja magában. Egy távoktatási kurzus során a hallgatók a következő feladatokat végzik el:
- Önállóan megismerkednek a rendelkezésre bocsátott anyagokkal;
- Megnézik az órák felvételeit;
- Elkészítik a házi feladatokat;
- Válaszokat kapnak az oktatóktól privát üzenetekben vagy online chatben;
- Beküldik az elkészült házi feladatot értékelésre.
Ez a tanulási forma aszinkron. Megosztott időmódban működik (vagyis a tanuló maga választja meg, mikor kényelmes számára új anyagot tanulni). Ezért a hallgatók meg tudják tervezni, mikor foglalkozzanak az ismeretszerzéssel.
A távoktatás az 1990-es években jelent meg, de fejlődésének legnagyobb áttörése a koronavírus-járvány idején történt. Így a nagyvárosokban és a távoli településeken élők is találhattak időt és lehetőséget a tanulásra. Ma pedig a távoktatási formátumot már nem csupán a megszokott oktatási formák kiegészítéseként érzékelik; önálló módjává vált egy új szakma elsajátításának. Ennek megfelelően ma már sok klasszikus egyetem és nagyvállalat kínál rövid távú kurzusokat, segíti az ismert területeken való szakmai fejlődést, sőt akár diploma megszerzését is.
Mi az az eLearning?
Az online tanulási formátumnak azonban van néhány eltérése, annak ellenére, hogy bizonyos hasonlóságokat mutat a távoktatási kurzusokkal. Először is, új anyagok tanulását „itt és most” jelenti, ezért a legtöbb (vagy akár az összes) óra élőben zajlik.
A formátumnak van egy másik neve is: „eLearning”. Mindez azért, mert a távoktatási formátum fejlődésének új fokaként tekintenek rá, az új körülményekhez igazodva. Az „online” (vagy „e”) előtag pedig az új ismeretek és készségek megszerzésének módjára, valamint az oktatóval való interakcióra utal.
Ezért egy eLearning kurzus minden résztvevőjének meg kell néznie a rögzített vagy élő előadásokat, teszteket vagy kifejtős feladatokat kell megoldania, be kell küldenie a feladatokat értékelésre, és visszajelzést kell kapnia az oktatótól. Ezt követően a tanulók megoszthatják benyomásaikat, tanácsot kérhetnek csoportos chatben, nyomon követhetik tanulmányaik előrehaladását stb. Ez kevesebb zavaró tényezőt és jobb elmélyülést tesz lehetővé az oktatási környezetben.
Miben különbözik az eLearning a távoktatástól?
Az elektronikus tanulás magában az oktatás alapelvében tér el a távoktatástól. Míg a hagyományos távoktatásban a hallgatók és az oktatók közötti távolság, valamint a rögzített órák elérhetősége egy adott platformon kulcsfontosságú, addig az online tanulás esetében az ember bármilyen internetkapcsolattal rendelkező eszközt használhat, és élőben nézheti az órákat.
Ha azonban a többi szempontot nézzük, nincs különbség. Mind a távoktatás, mind az online tanulás a következő előnyökkel tűnik ki:
- A lehetőség, hogy a saját tempódban tanulj anélkül, hogy a lakóhelyedhez, a tanulócsoporthoz vagy az időzónához lennél kötve;
- A képzés elérhetősége bármilyen internetkapcsolattal rendelkező eszközről (PC, okostelefon, tablet);
- A lehetőség, hogy a tanároktól egyértelmű visszajelzést kapj mind a házi feladatokról, mind a kurzus alatti teljes előrehaladásról;
- Annak lehetősége, hogy bármikor megnézhesd a kihagyott órát, és letölthesd az oktató által biztosított anyagokat;
- A lehetőség, hogy a házi feladatot elkészítsd és értékelésre benyújtsd a tanulási platform felületén.
Ez lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy hatékonyan szerezzenek új ismereteket és a jövőben sikereket érjenek el.
Miért keverik még mindig ezeket a fogalmakat?
A szakértők továbbra is vizsgálják a kérdést, de a többség úgy véli, hogy a fogalmak körüli zavar oka az, hogy sok angol szó továbbra is bekerül más nyelvekbe. Emellett egyes elképzelések ugyanazt is jelenthetik. Ebben szerepet játszik az is, hogy nincs szabályozva a kifejezések használata a tanulás bizonyos aspektusainak magyarázatára.
A fő probléma azonban más: az eLearninggel és a távoktatással foglalkozók kezdettől fogva elszigetelten működtek. Minden egyetem, főiskola vagy egyéni vállalkozás mindig is biztos volt abban, hogy az ő megközelítése a helyes ahhoz, hogy értékes tudást adjon át másoknak. Arról azonban, hogy milyen egységes fogalmat kellene használni az online tanulásra, viszonylag nemrég kezdődtek meg a viták. Az ok egyszerű: a piac annyira megnőtt, hogy ideje egységes szabványokat és szabályokat bevezetni.
Ráadásul nincs egységes értelmezése az EdTechnek (oktatási technológia). Egyes oktatók digitális megoldásokat értenek alatta tanulási projektek létrehozására és működtetésére, míg mások innovatív megközelítéseket alkalmazó online kurzusokat és képzéseket. Leggyakrabban azonban az EdTech kifejezés mindent leír, ami az oktatással és a digitális technológiával kapcsolatos (vagyis maga a szó meglehetősen tág meghatározással bír).
Miért elavult az eLearning fogalma
Egyes szakértők szerint az eLearning kifejezés mára nagyon elavultnak számít. Valóban, a vállalatok ezzel a szóval próbálják bemutatni piaci tapasztalatukat, másrészt azonban az ilyen használat éppen az elavultságot mutatja. Ezért az ágazatnak ma már más kifejezéseket kell használnia, például az „online learning” vagy a „digital learning” megnevezést, amelyek jobban tükrözik az oktatási formátum lényegét.
Van egy másik érv is az új terminológia mellett: az eLearning mint elektronikus tanulás akkor volt értelmezhető, amikor a hagyományos tudásszerzési módszerekkel állították szembe (vagyis a digitális összetevő nélküli formákkal). A helyzet azonban ma már némileg más: az elektronikus eszközöket és hálózatokat a klasszikus oktatásban is aktívan használják. Így nem beszélhetünk egy másik elektronikus tanulási formátumról.
Ezért az „online learning” változat illik a legjobban, mert pontosan azt tükrözi, hogyan szereznek tudást a hallgatók, és jelenleg ez a legrelevánsabb kifejezés.
Milyen szerepet játszik az LMS egy online tanulási kurzus létrehozásában?
Ha online tanulásról beszélünk, azt csak egy tanulásmenedzsment-rendszerrel (LMS) együtt lehet elképzelni. Ez egyfajta vezérlőközpont, amely lehetővé teszi számos szempont beállítását: a tanulási tartalmat, az órarendeket, a tesztelést, a házi feladatokat, a csoportos kommunikációt és még sok mást.
Egyes rendszerek annyira összetettek, hogy külön fejlesztőket alkalmaznak, hogy a vállalat vagy az iskola igényeire szabják őket. Ez érthető, hiszen ők tudják, hogyan kell megfelelően beilleszteni az online tanulási eszközöket egy e-kurzusba, és hogyan lehet teljes mértékben kihasználni a bennük rejlő lehetőségeket. Az utóbbi időben azonban megjelentek a piacon az intuitív felülettel és felhasználóbarát szerkesztővel rendelkező LMS-ek, amelyekkel akár már 30 perc alatt elindítható az első óra.
Az online tanulásmenedzsment-rendszernek számos jelentős előnye van a hagyományos formátummal szemben:
- Könnyen használható eszközöket kínál az oktatóknak és trénereknek a kurzusok egyszerű megszervezéséhez és a tartalmak átadásához.
- Minden hallgató bármilyen eszközről hozzáférhet a tananyagokhoz.
- Az LMS nem igényel további szoftvertelepítést; minden közvetlenül a böngészőben érhető el.
- A hallgatók teljes ellenőrzést kapnak saját előrehaladásuk felett, mivel kényelmesen megtekinthetik az órai jegyzeteket.
- Az LMS lehetővé teszi a tanárok számára, hogy azonnali eredményeket adó interaktív teszteket hozzanak létre. Ez csökkenti mind a hallgató, mind az oktató időráfordítását.
Mindezek az előnyök tanárok és vállalkozók ezreit vonzzák, akik belépnek az oktatási termékek piacára, és elindítják egyedi termékeiket. Ez pedig lehetővé teszi, hogy sallangmentes verseny alakuljon ki a hagyományos képzésekkel szemben.
Reméljük, hogy ebben a cikkben minden kérdésére választ adtunk. Ha azonban bizonyos dolgok továbbra sem világosak, írja meg őket a hozzászólásokban. Megpróbálunk segíteni!